2011. december 17., szombat

Friss képek

Pár friss kép a két tündérről...

Olyan jó sütkérezni...

Megettük a reggelit, most mi jön? 

Gazdi, muszáj mindig fényképezned? 

Beee, én is utálom, ha fényképez... 

2011. december 3., szombat

Fél évesek

Nagyon régen nem írtam, szégyellem is magam miatta... :-)
Fél évesek múltak novemberben a kiskutyák, akik már nem is olyan kicsik.

Csak pár hete került gazdához Akiszép. Amíg nálunk lakott Sütinek hívtuk az anyai nagyanyja után. Rendkívül kedves, játékos, temperamentumos hölggyé cseperedett. Sajnos mindkét füle még lóg, de bízom benne, hogy ez 1 éves korára megváltozik. Fogait rendben leváltotta, szabályos, gyönyörű fogai lettek. Felépítése kifogástalan, kivéve a fülét. Kissé félénk az új helyzetekben, de ezt sajnos nekem köszönheti, mert az 5+1 gyerek mellett nem volt időm a tökéletes szocializációjára. Azért nem vészes, mert viszonylag hamar oldódik.
Tolna megyébe került egy Rebeka nevű nagyon szimpatikus leányzó kedvencének. Bízom benne, hogy kölcsönös lesz a megelégedettség és hosszú, boldog éveket fognak együtt eltölteni.


Akijó, a másik kislány Németországba került. Nemrég kaptam a gazdáitól egy levelet, amiben  nagyon dicsérik, mert kedves, okos, ragaszkodó. Idegen kutyákkal is jól kijön, sokat viszik kirándulni. Neki már szépen állnak a fülei. Sajnos nem sikerült a papíralapú képet itt közzétennem, pedig tényleg gyönyörű hölgyemény lett a kis Édi.

Akimer, a legerősebb, legszebb fiúcska egy budapesti kertes házba költözött egy kedves, kétgyermekes családhoz. A kislány, Lizi ajándéka lett, de gyakorlatilag az egész család kedvence, szeme-fénye. Nagyon örülök, mert a családfő a mudis fórumon is jelentkezik időnként és mesél róla, hogy hogyan játszik szívesen akár idegen nagy kutyákkal is.


Akitud, egészen különleges gazdát kapott egy gyöngyösi fiatal lány személyében. Hihetetlenül sokat foglalkozik vele, óriási sétákat tesznek meg együtt, sőt még saját készítésű nyakörvet is készít neki. És mindehhez még az is hozzátartozik, hogy saját honlapja van, ill. Facebook oldala.
Talán Akitud volt az egyik legkülönlegesebb kiskutya a kölykök közül és nem csak a színe miatt, így megérdemelte ezt a szuper gazdit! :-)

És végül a kis Akiél, aki nem is olyan kicsi. Egy barátnőmékhez került egy újlengyeli tanyára csirkék, bárányok közé. Egy kis foxilány lett a társa, ill. nemrég szerzett magának egy új lakótársat egy kis keverék kutya képében a közeli erdőből, akit a barátnőmék Hudira való tekintettel be is fogadtak. Hudi Houdini után kapta a nevét, mert nincs olyan kerítés, ami mögül ne tudna kiszökni. Remélem emiatt nem éri sosem baj! Érdekes módon kiskorában neki volt a leggyengébb a szőre most mégis az övé a leghullámosabb.







2011. június 14., kedd

Tündéri, édi, cuki kiskutyák

Ígérem írok majd a szülésről és az első napokról is, de most muszáj ezt a post-ot megírnom:
Én nem szoktam "cuki"-zni a kutyákat, de ezek a kis Csirkefogók annyira zabálnivalóak!!!
Itt három és fél hetesek és épp a gyerekeimel való játékot próbálják kipihenni:



2011. május 4., szerda

A kismama

Most már biztos, hogy Bogár "jó férje" volt Cirkának, mert szépen kerekedik a leányzó pocakja. Érdekes, mert nem akar többet enni, sőt, úgy kell noszogatni az evésre. Bár az extra falatokat, sajt, húsi, tojás stb. nagyon kedveli.
Még terelgeti a tyúkokat, de már nem fogócskázik a többiekkel. A simogatást, dögönyözést egyre jobban kívánja.
Hát ilyen egy kismama... :-)

2011. április 17., vasárnap

2011 Klubkiállítás Tápiószentmárton

Királytanyai Zsivány "Marcipán" nyílt kan:
"Kb. 47 cm magas, szép fej, KK fog, jó pigment, ferde metszésű sötét szemek, jó fülek, jó törzs, farkatlan, jó végtagok és mozgás, fényes, fekete, hullámos szőr, ideális testarányok, kifejezett fajtajelleg."
Kitűnő
Bíró: Dr. Kovács András

2011. április 15., péntek

Kennelnév

Megkaptam az igazoló lapot a Magyar Ebtenyésztők Országos Szövetségétől, hogy hivatalosan is FCI-nél regisztrált kennel lettünk Pilisi Csirkefogó néven.
Jöhetnek a kiskutyák! :-)

2011. március 12., szombat

Tenyészszemle

Ma a Mudiklub Főtenyészszemléjén voltunk Marcipánnal. A következő bírálatot kapta Kovács András bírótól:

Kb. 45 cm magas, jól fejlett, szép fej, KK fog, jó pigment, ferde metszésű sötét szem, jó fül, jó törzs, kb. 1 cm-es farok, jó végtagok és mozgás. Fényes fekete, enyhén hullámos szőrzet. Ideális testarányok, kifejezett fajta és ivari jelleg. Tenyészthető.


A bíró szíve szerint tenyésztésre javasolt-tat adott volna, csak a mudiknál nincs ilyen kategória. A szép eredmény ellenére mindenképpen megvárjuk, míg Marcipán betölti a minimum három évet egészségesen, és csak azután vonjuk tenyésztésbe epilepsziás nagynénje miatt.

Vendégek

2011. március 10-én vendégeink voltak, egy fórumos társam, Sári és kutyája Fruti.
Sári az a típusú ember, aki vele szültetett tehetséggel tud szót érteni a kutyákkal. Nem csoda, hogy ezek után a kutyája Fruti, egy border collie-whippet mix kutyus, valami hihetetlen kedves, jól szocializált, gyakorlatilag terápiás kutya.

Sári azért jött, hogy megmutassa, hogy kell kezelnem Cirka "bunkóságát" más kutyák irányába. Ehhez képest Cirka egyáltalán nem volt bunkó Frutival, rengeteget játszottak együtt. Ez van akkor, ha egy normális, játékos kutyával kerül össze, akinek a gazdájának is egyfajta kisugárzása van.

Illetve kiváncsi volt Szennára is, mert nem sokon múlott, hogy nem ő lett a gazdija. Tetszett neki, és ráadásul Szenna egyáltalán nem félt tőle, kiváncsian ment már oda hozzá az első pillanattól kezdve, majd később már a hasát vakargattatta vele... :-)

Ezután Szenna sétáltatásában segített, ugyanis sajnos Szenna még mindig nagyon húz sétáknál. Nagyon sok apró dolgot mutatott Sári, de az hamarosan kiderült, hogy igazából itt nekem van szükségem egy jó adag útmutatásra, nem Szennának... :-)

Megígértem Sárinak, hogy majd beszámolok róla, hogyan alakulnak a séták.

Mivel éppen nálunk vendégeskedik Bogár, ezért őt is megdögönyezhette, aminek nagyon örült, mert ő az egyik legkedvesebb mudija. :-)
Szenna és Fruti

2011. március 1., kedd

Fogmosás

Múlt szombat óta családilag küzdünk az influenzával, ezért sajnos két kutyasulis foglalkozást is ki kellett hagynunk.
Kárpótlásként itt van pár "fogmosós" kép. :-)



2011. február 20., vasárnap

Mit lehet tenni, ha embertársad rád uszítja a kutyáját? :-(

Ma Bucóval (a nővéremék nálunk vendégeskedő kutyájával) futottam. Mivel ő sajnos totál szocializálatlan (de egyáltalán nem reménytelen ), ezért az összes kerti ugatós kutyát megugatta, de a végén már nem olyan vehemensen. Van egy kutya, kb. mudi nagyságú, de testesebb és a gazdáját egy fikarcnyit sem érdekli, hogy a kutya állandóan kijön a kerítésen, amin nagy lyuk van, (még én is beférnék, de a kaput is simán kinyitja a kutya). Amikor arra sétálunk mindig kiszalad, ugat és hátulról támad minket.
Ennek a roma asszonynak az utca másik végében lakik a rokona és oda is megy vele a kutya és mondanom sem kell, hogy ott is rossz, lyukas a kerítés. Szóval amikor odaértünk jött ez a hülye kutya. Ugatott, hátulról támadott. Bucó is vehemensen ugatott és vissza akart támadni. Én nem engedtem Bucónak, de azért meg akartam őt védeni is, ezért mély morgós hangon kiáltottam a kutyára, hogy "Eridj innen!" stb. Mivel nem tágult és nem hagyott minket elmenni, feléje dobtam egy kisebb követ. Erre jött a roma asszony, hogy miért itt sétáltatom a kutyám, miért nem a réten? (Ott lakik eredetileg a kutya a rét széli házban.) Mondtam, hogy ott sétáltatok Pilisen, ahol akarok és akkor, amikor akarok, inkább neki lenne kötelessége megoldania, hogy a kutyája ne szaladjon ki a kerítésen és ne támadjon meg minket. Erre elküldött engem a "g.cibe". Erre azt mondtam, hogy nem félek tőle és nem megyek, mert az út nem az ő tulajdona, ott vagyok, ahol akarok.
És erre rám, ránk uszította a kutyáját!!! Kérdeztem, hogy be van-e oltatva veszettség ellen a kutyája, azt mondta, hogy igen. És közben folyamatosan uszította ránk a kutyát. (Sajnos nem volt annyi eszem, hogy elővegyem a telefonom, hogy videóra vegyem... )
Erre figyelmeztettem, hogy ha a közelünkbe jön a kutya, újra megdobom kővel, de ő csak uszította a kutyát. Meg is dobtam és most már mély és üvöltő hangon küldtem haza a kutyát, ezért az már nem mert jönni felénk és végre haza tudtunk jönni.

Ti mit csinálnátok a helyemben?
Nem vagyok hajlandó a fél várost megkerülni miattuk, amikor kutyával futok....

2011. február 13., vasárnap

Kutyasuli 3.

Ma ismét suliba mentünk Szennával. Sajnos valami félreértés adódott a két kiképző között, ezért több, mint fél óráig nem jött egyikőjük sem. Addig a nagy hideg miatt futkároztunk Szennával, ill. ismerkedni próbáltunk a többi gazdival és a kutyáikkal.
Ezután kb. negyed órás óra következett. Eléggé unalmas volt. És nagyon hideg szél is fújt. Olyan kedvetlen lettem ettől a két dologtól, hogy szegény Szennával nagyon türelmetlen lettem a végére, mert sosem akart a fenekén maradni. Aztán még ismerkedett két kutyával és a gazdáikkal. Ha minden nap mehetnénk ilyen helyre, akkor szerintem nagyon gyorsan feloldódna, mert egyértelmű a bátorodása még így is, hogy csak heti egyszer tudunk eljutni normális kutyások közé.

2011. február 6., vasárnap

Kutyasuli 2.

Ma ismét voltam a suliban Szennával. Most egy külföldi származású (holland?) fiatalember tartotta a képzést, mert a másik oktató nem ért rá. Kicsit nehézkes volt megérteni, amit mondani akart, mert eléggé töri a magyart. Az viszont nagyon tetszett, hogy külön foglalkozott a legrenitensebb kutyákkal.

Szenna ismét nagyon szépen dolgozott, most már sokkal többször megértette, hogy ültetésnél a lábam mellett kell, hogy legyen a popója, nem pedig előttem. Sőt, egy csomószor, amikor megálltunk, már automatikusan leült szépen. Most csak ültetést, fektetést, irányváltásokat és behívást gyakoroltunk. Végülis mindegyik ment szépen.
Ami még nehézséget okoz Szennának, az a lábhoz vezényszó és az, hogy ültetés után a fenekén is maradjon. :-) Ezt elszámolom annak, hogy még csak egy fél éves ugri-bugri kölyök. :-)

Viszont két dolognak is nagyon örültem: az egyik, hogy a feladatok közötti játék szünetben már felengedett annyira, hogy önfeledten cibálta a magammal vitt játszókötelét. A másik pedig, hogy ugyan még feszülten, de engedte két másik kutyának is (egy pumilánynak és egy agárfiúnak), hogy ismerkedjenek vele, szagolgassák. Rájöttem, hogy nem szabad hagyni, hogy az idegen kutya rögtön szemből érkezzen felé, mert azt támadásnak véli és ezért idegességében inkább ő támad(na, ha engedném).

Nagyon szép időnk volt, szépen sütött a nap, jól éreztük magunkat, így alig várjuk a következő órát.



2011. február 5., szombat

Vendég a háznál

Ma vendégünk érkezett Bucó, a négy éves, fehér mudi szuka személyében. Ő a nővéremék kutyája, a Pákozdi Juhász kennelből való.
Mivel a nővéremék a házuk felújítása miatt 2-3 hónapra albérletbe költöztek, ezért hozták el Bucót erre az időre hozzánk.

Megbeszéltük velük, hogy először jó lenne, ha semleges terepen találkoznának a kutyák, így délelőtt elvittem az enyémeket a közeli bazsamra, ott csatlakoztak hozzánk Bucóval a sógorom és két kisgyerekük. Gyorsan levettük a kutyákat a pórázról és így gyakorlatilag nagyon gyorsan minimálisra csökkentek a feszültségek.
Néha azért rájuk kellett mordulnom, úgy jó erősen, "pásztorosan", de gyakorlatilag, morgáson és fogvicsorgatáson kívül más durvaság nem történt.
Amikor már szépen elvoltak egymás mellett és jól kirohangálták magukat a kutyák (egyszer Bucó nekiiramodott egy autó után és még a sógorom hívószavára sem jött vissza, erre majd figyelnem kell) hazaindultunk.

Kutyáim a hazai területen is hozták formájukat: Cirka megsértődve bevonult a kennelben lévő szigetelt házába. Csak akkor jött elő, ha hívtam, ill. amikor ebéd után kimentünk a gyerekekkel focizni, hintázni, csirkéket hajkurászni. Marci, mint helyi menő csávó, rögtön udvarolni kezdett, de mivel Bucó fogvicsorgatva kikosarazta, ezért jobb híján játszani hívta. Sajnos Bucó ezt az ajánlatot sem fogadta el, mert szegényke nagyon stresszes volt még. Szenna kutyám meg írtó féltékenyen többször is ugatással rohamozta meg a hol peckesen és lelkesen az udvart felfedező, hol pedig a megszeppent értetlenkedő vendéget.

Késő délutánig maradtak az embervendégeink, majd miután elbúcsúztak tőlünk és Bucótól, hazaindultak.
Azóta furminátorral párszor átmentem Bucó szőrén, mert viszonylag erőteljesen elkezdett vedleni, ill. "megörvendeztettem" két tabletta féregtelenítővel is.  A fésülést imádta, nyugodtan, szinte kéjesen állta.
A tablettákért már nem volt oda, de később egy adag beáztatott táppal már megvígasztalódott.
Azóta kibérelte a fedett belépőt, így oda tettem neki a műanyag ágyát.

Igyekszem majd vele is rendesen foglalkozni, egy-két alapvető dologra megtanítani, hogy majd ügyesen és boldogan térhessen vissza gazdáihoz!

2011. január 31., hétfő

Traktor 2.

A hétvégén a férjem ült a traktorra, hogy eltolja vele a havat.
Gondoltam, ez egy jó alkalom, hogy egy kicsit változtassak a kutyáim traktorunkhoz való hozzáállásán.
Egy kedves mudifórumos ismerősöm javasolta az elektromos nyakörv használatát. (Köszi Fend!)
De úgy látom, hogy ez a szerkentyű most nem tenne jót az egyébként is szűkös családi költségvetésünknek.
Mindenesetre az alapgondolat, hogy nem csak jutalmazással lehet valamit elérni ilyen okos kutyáknál, mint a mudi, világosságot gyújtott az elmémben! :-)
Szóval, amikor a férjem még benn a sufniban beindította a traktor motorját, elég volt két igazán gyengéd rázás az 5 literes, pár kaviccsal megtöltött, egyébként üres desztilláltvizes palackon, ehhez társítani két elég határozott "Nem szabad!"-ot.
Íme az eredmény, amit ennek hatására műveltek a főkolomposok:

video
Jól látszik, hogy már nem ugatják őrülten a traktort, nem támadnak rá, nem akarják megharapni. Viszont nekem ebből a körbe-körbe futkározásból az jött le, hogy azért még mindig teli vannak feszültséggel, ezt próbálják magukból így kiadni. Azt gondolom, hogy ez az első próbálkozás után természetes és még mindig elviselhetőbb, mint a "lincselés".
Aztán a férjem kiment a traktorral a nagy kapun, hogy az utcánkból eltolja a havat. Ezalatt én a legkisebb lányunkat szoptattam idebenn, így nem tudtam rászólni a kutyákra, ennek az lett az eredménye, hogy a kapun lévő egyik vékony osb-t kettétörte Marci. :-(
Amikor végzett a férjem és befelé indult, akkor már újra én is aktívan részt vehettem a nevelésben. 1 zörgős doboz rázás és egy határozott "Nem szabad!" eredménye a következő:
video

Itt már az látható, hogy Marci szinte teljesen nyugodt, nem ugat, kicsit szaladgál, a traktort egyáltalán nem bántja. Cirka még próbálkozott egy gyenge ráindulással, de magától visszafogta magát. Szenna meg eleve nincs is még elrontva traktor téren.

Azt hiszem nem vagyunk reménytelenek traktor kontra kutya ügyben! :-)

2011. január 30., vasárnap

Kutyasuli 1.

Ma reggel elmentünk Szennával a kutyasuliba Monorra.
Ezt azért tartottam fontosnak, mert a rendszeres pilisi sétákon nem igazán sikerül őt szocializálnom kutyákhoz, emberekhez, ehhez túl kicsi a városunk és túl sok a neveletlen kutya (meg ember. Na, ez megérne egy külön blogbejegyzést.)

A kezdő engedelemes csoportba mentünk, amit Seftsik Péter tartott K-9 módszerrel.
Szenna úgy viselkedett, ahogy előre sejtettem: nagyon izgatott volt, de közben meg eléggé meg is volt szeppenve. Amikor odajött hozzánk az oktató, megmorogta és elhúzódott tőle. Péter ettől kezdve csak kis Dugónak szólította Szennát, amit viccesnek szánt, de bennem azért volt némi rossz érzés emiatt.
Az idő haladtával Szenna szépen ráérzett a feladatok lényegére és a jutalomfalatok miatt nagyon szívesen és rendkívül ügyesen csinálta is azokat.(Láb mellett követés, jobbra, balra fordulás, hátraarc, láb mellett ültetés, fektetés, helybenmaradás, majd lábhoz hívás.) Én fenemód büszke voltam rá. :-)

A feladatokat akadályugrással, majd egy rövid fekete kúszón való átbújással zártuk. Az akadályugrás (természetesen nagyon alacsonyan, kb. 10 cm-en) minden gond nélkül ment Szennának, a kúszótól először tartott, de aztán azon is bátran átbújt.

Ezután egy másik oktatóval, Jelinek Zitával beszélgettünk, ő felvette az adatainkat, majd próbált barátkozni Szennával. Sikerrel!!! A jutalomfalatok megtették hatásukat és, hogy Zitát idézzem "szépen fel fog majd oldódni" Szenna is!
Kérdezte, hogy szeretnénk-e később frizbizni, agilityzni. Én Szennával  agilityzni szeretnék, Cirkával terelni, a férjem meg Marcival frizbizni.

Hát ilyen volt Szenna első napja az iskolában.

2011. január 26., szerda

Traktor 1.

Drágalátos kutyáim imádják a fűnyíró traktorunkat.
Ugatni... dühösen, őrülten. :-)
Amíg csak kinyitjuk a sufni ajtaját, amin ők is bejöhetnek, addig csak érdeklődve vizsgálgatják, szaglásszák a számukra óriási szerkezetet. De amint beindítom a traktor motorját, ami el kell ismerni, bődületesen hangos, mint az őrültek ugatják, meg-megrohamozva, mintha csak a traktor átváltozott volna egy félelmetes, nagy, gonosz, tüzet okádó sárkánnyá.
Nyáron, fűnyíráskor még azt is megteszi Cirka és Marci (Szenna előtt még nem ismeretes ez a mulatság), hogy amerre megyek, elmenekítik a traktor útjába kerülő labdákat, botokat, rágóköteleket. Úgy látom, hogy ezt a részét valóban élvezik a kutyák.

Az idén annyi hó esett már, hogy a 130 méter hosszú magántulajdonú utcánkról ellapátolni a havat szinte már művészetté vált. Erőművészetté. Ezért vettünk a traktor elé egy hótolólapátot.
Ma ismét elég sok hó esett, így mondanom sem kell, hogy a forgatókönyv nagyon hasonlatos volt a nyári eseményekhez: sufni ajtó kinyit, kutyák élvezettel szaglásznak odabenn. Traktor motor beindít, támadás a velőtrázó sikolyú szörnyű sárkány ellen. Én inkább a kutyáim ugatását hallottam már inkább velőtrázónak...

Ezt most elég viccesen írtam le, de nem vagyok benne biztos, hogy ez valóban az. Nem tudom, hogy ez a viselkedés a kutyák részéről elfogadható-e, vagy sem? Próbáltam már őket ilyenkor a zúgó traktorról jutalomfalatokkal megszelídíteni, de azt hiszem nem voltam elég kitartó, mert inkább a munkára koncentráltam. Pedig lehet, hogy bejött volna, mert tetszett nekik a dolog. Az az igazság, ha jutalomfalatkákról van szó, akkor szinte minden bejön nekik... :-)

Ha valaki okos, hozzáértő olvassa e sorokat, kérem árulja el nekem a választ! Köszönöm! :-)

2011. január 25., kedd

2011.01.25. Indul a Blog

Kutyákkal élni egy életformát jelent. Ha ráadásul ezt egy nagy családban, öt gyerek és egy szerető férj oldalán tesszük, akkor mindennapos izgalmakat jelent.
Ezeket szeretném itt ilyen formában megörökíteni.


Ma pl. vettem a kutyáknak: Cirkának, Marcinak és Szennának 1-1 füstölt marhacsontot. Gondoltam majd napokig elrágcsálgatják. Ehhez képest már alig van a csontokból pár kisebb darab. Cirka ráadásul rá oly jellemzően az övét már el is ásta. A kis irígy...
Marci gyorsan bevágta a sajátját, majd kihasználva a rangsorbeli fölényét elhappolta a Szennáét. Szegény kis kölyöknek (Szennának) csak a messziről körözgetés, nyálcsorgatás maradt.
Hogy egy tenyésztőtársamat idézzem: "Így járt!"


Ilyen eseményekről és ennél még sokkal izgalmasabb dolgokról fogok itt írni a mudit, mint fajtát kedvelő emberek örömére vagy éppen bánatára.