2011. január 31., hétfő

Traktor 2.

A hétvégén a férjem ült a traktorra, hogy eltolja vele a havat.
Gondoltam, ez egy jó alkalom, hogy egy kicsit változtassak a kutyáim traktorunkhoz való hozzáállásán.
Egy kedves mudifórumos ismerősöm javasolta az elektromos nyakörv használatát. (Köszi Fend!)
De úgy látom, hogy ez a szerkentyű most nem tenne jót az egyébként is szűkös családi költségvetésünknek.
Mindenesetre az alapgondolat, hogy nem csak jutalmazással lehet valamit elérni ilyen okos kutyáknál, mint a mudi, világosságot gyújtott az elmémben! :-)
Szóval, amikor a férjem még benn a sufniban beindította a traktor motorját, elég volt két igazán gyengéd rázás az 5 literes, pár kaviccsal megtöltött, egyébként üres desztilláltvizes palackon, ehhez társítani két elég határozott "Nem szabad!"-ot.
Íme az eredmény, amit ennek hatására műveltek a főkolomposok:

video
Jól látszik, hogy már nem ugatják őrülten a traktort, nem támadnak rá, nem akarják megharapni. Viszont nekem ebből a körbe-körbe futkározásból az jött le, hogy azért még mindig teli vannak feszültséggel, ezt próbálják magukból így kiadni. Azt gondolom, hogy ez az első próbálkozás után természetes és még mindig elviselhetőbb, mint a "lincselés".
Aztán a férjem kiment a traktorral a nagy kapun, hogy az utcánkból eltolja a havat. Ezalatt én a legkisebb lányunkat szoptattam idebenn, így nem tudtam rászólni a kutyákra, ennek az lett az eredménye, hogy a kapun lévő egyik vékony osb-t kettétörte Marci. :-(
Amikor végzett a férjem és befelé indult, akkor már újra én is aktívan részt vehettem a nevelésben. 1 zörgős doboz rázás és egy határozott "Nem szabad!" eredménye a következő:
video

Itt már az látható, hogy Marci szinte teljesen nyugodt, nem ugat, kicsit szaladgál, a traktort egyáltalán nem bántja. Cirka még próbálkozott egy gyenge ráindulással, de magától visszafogta magát. Szenna meg eleve nincs is még elrontva traktor téren.

Azt hiszem nem vagyunk reménytelenek traktor kontra kutya ügyben! :-)

2011. január 30., vasárnap

Kutyasuli 1.

Ma reggel elmentünk Szennával a kutyasuliba Monorra.
Ezt azért tartottam fontosnak, mert a rendszeres pilisi sétákon nem igazán sikerül őt szocializálnom kutyákhoz, emberekhez, ehhez túl kicsi a városunk és túl sok a neveletlen kutya (meg ember. Na, ez megérne egy külön blogbejegyzést.)

A kezdő engedelemes csoportba mentünk, amit Seftsik Péter tartott K-9 módszerrel.
Szenna úgy viselkedett, ahogy előre sejtettem: nagyon izgatott volt, de közben meg eléggé meg is volt szeppenve. Amikor odajött hozzánk az oktató, megmorogta és elhúzódott tőle. Péter ettől kezdve csak kis Dugónak szólította Szennát, amit viccesnek szánt, de bennem azért volt némi rossz érzés emiatt.
Az idő haladtával Szenna szépen ráérzett a feladatok lényegére és a jutalomfalatok miatt nagyon szívesen és rendkívül ügyesen csinálta is azokat.(Láb mellett követés, jobbra, balra fordulás, hátraarc, láb mellett ültetés, fektetés, helybenmaradás, majd lábhoz hívás.) Én fenemód büszke voltam rá. :-)

A feladatokat akadályugrással, majd egy rövid fekete kúszón való átbújással zártuk. Az akadályugrás (természetesen nagyon alacsonyan, kb. 10 cm-en) minden gond nélkül ment Szennának, a kúszótól először tartott, de aztán azon is bátran átbújt.

Ezután egy másik oktatóval, Jelinek Zitával beszélgettünk, ő felvette az adatainkat, majd próbált barátkozni Szennával. Sikerrel!!! A jutalomfalatok megtették hatásukat és, hogy Zitát idézzem "szépen fel fog majd oldódni" Szenna is!
Kérdezte, hogy szeretnénk-e később frizbizni, agilityzni. Én Szennával  agilityzni szeretnék, Cirkával terelni, a férjem meg Marcival frizbizni.

Hát ilyen volt Szenna első napja az iskolában.

2011. január 26., szerda

Traktor 1.

Drágalátos kutyáim imádják a fűnyíró traktorunkat.
Ugatni... dühösen, őrülten. :-)
Amíg csak kinyitjuk a sufni ajtaját, amin ők is bejöhetnek, addig csak érdeklődve vizsgálgatják, szaglásszák a számukra óriási szerkezetet. De amint beindítom a traktor motorját, ami el kell ismerni, bődületesen hangos, mint az őrültek ugatják, meg-megrohamozva, mintha csak a traktor átváltozott volna egy félelmetes, nagy, gonosz, tüzet okádó sárkánnyá.
Nyáron, fűnyíráskor még azt is megteszi Cirka és Marci (Szenna előtt még nem ismeretes ez a mulatság), hogy amerre megyek, elmenekítik a traktor útjába kerülő labdákat, botokat, rágóköteleket. Úgy látom, hogy ezt a részét valóban élvezik a kutyák.

Az idén annyi hó esett már, hogy a 130 méter hosszú magántulajdonú utcánkról ellapátolni a havat szinte már művészetté vált. Erőművészetté. Ezért vettünk a traktor elé egy hótolólapátot.
Ma ismét elég sok hó esett, így mondanom sem kell, hogy a forgatókönyv nagyon hasonlatos volt a nyári eseményekhez: sufni ajtó kinyit, kutyák élvezettel szaglásznak odabenn. Traktor motor beindít, támadás a velőtrázó sikolyú szörnyű sárkány ellen. Én inkább a kutyáim ugatását hallottam már inkább velőtrázónak...

Ezt most elég viccesen írtam le, de nem vagyok benne biztos, hogy ez valóban az. Nem tudom, hogy ez a viselkedés a kutyák részéről elfogadható-e, vagy sem? Próbáltam már őket ilyenkor a zúgó traktorról jutalomfalatokkal megszelídíteni, de azt hiszem nem voltam elég kitartó, mert inkább a munkára koncentráltam. Pedig lehet, hogy bejött volna, mert tetszett nekik a dolog. Az az igazság, ha jutalomfalatkákról van szó, akkor szinte minden bejön nekik... :-)

Ha valaki okos, hozzáértő olvassa e sorokat, kérem árulja el nekem a választ! Köszönöm! :-)

2011. január 25., kedd

2011.01.25. Indul a Blog

Kutyákkal élni egy életformát jelent. Ha ráadásul ezt egy nagy családban, öt gyerek és egy szerető férj oldalán tesszük, akkor mindennapos izgalmakat jelent.
Ezeket szeretném itt ilyen formában megörökíteni.


Ma pl. vettem a kutyáknak: Cirkának, Marcinak és Szennának 1-1 füstölt marhacsontot. Gondoltam majd napokig elrágcsálgatják. Ehhez képest már alig van a csontokból pár kisebb darab. Cirka ráadásul rá oly jellemzően az övét már el is ásta. A kis irígy...
Marci gyorsan bevágta a sajátját, majd kihasználva a rangsorbeli fölényét elhappolta a Szennáét. Szegény kis kölyöknek (Szennának) csak a messziről körözgetés, nyálcsorgatás maradt.
Hogy egy tenyésztőtársamat idézzem: "Így járt!"


Ilyen eseményekről és ennél még sokkal izgalmasabb dolgokról fogok itt írni a mudit, mint fajtát kedvelő emberek örömére vagy éppen bánatára.