Ma reggel elmentünk Szennával a kutyasuliba Monorra.
Ezt azért tartottam fontosnak, mert a rendszeres pilisi sétákon nem igazán sikerül őt szocializálnom kutyákhoz, emberekhez, ehhez túl kicsi a városunk és túl sok a neveletlen kutya (meg ember. Na, ez megérne egy külön blogbejegyzést.)
A kezdő engedelemes csoportba mentünk, amit Seftsik Péter tartott K-9 módszerrel.
Szenna úgy viselkedett, ahogy előre sejtettem: nagyon izgatott volt, de közben meg eléggé meg is volt szeppenve. Amikor odajött hozzánk az oktató, megmorogta és elhúzódott tőle. Péter ettől kezdve csak kis Dugónak szólította Szennát, amit viccesnek szánt, de bennem azért volt némi rossz érzés emiatt.
Az idő haladtával Szenna szépen ráérzett a feladatok lényegére és a jutalomfalatok miatt nagyon szívesen és rendkívül ügyesen csinálta is azokat.(Láb mellett követés, jobbra, balra fordulás, hátraarc, láb mellett ültetés, fektetés, helybenmaradás, majd lábhoz hívás.) Én fenemód büszke voltam rá. :-)
A feladatokat akadályugrással, majd egy rövid fekete kúszón való átbújással zártuk. Az akadályugrás (természetesen nagyon alacsonyan, kb. 10 cm-en) minden gond nélkül ment Szennának, a kúszótól először tartott, de aztán azon is bátran átbújt.
Ezután egy másik oktatóval, Jelinek Zitával beszélgettünk, ő felvette az adatainkat, majd próbált barátkozni Szennával. Sikerrel!!! A jutalomfalatok megtették hatásukat és, hogy Zitát idézzem "szépen fel fog majd oldódni" Szenna is!
Kérdezte, hogy szeretnénk-e később frizbizni, agilityzni. Én Szennával agilityzni szeretnék, Cirkával terelni, a férjem meg Marcival frizbizni.
Hát ilyen volt Szenna első napja az iskolában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése