2011. február 6., vasárnap

Kutyasuli 2.

Ma ismét voltam a suliban Szennával. Most egy külföldi származású (holland?) fiatalember tartotta a képzést, mert a másik oktató nem ért rá. Kicsit nehézkes volt megérteni, amit mondani akart, mert eléggé töri a magyart. Az viszont nagyon tetszett, hogy külön foglalkozott a legrenitensebb kutyákkal.

Szenna ismét nagyon szépen dolgozott, most már sokkal többször megértette, hogy ültetésnél a lábam mellett kell, hogy legyen a popója, nem pedig előttem. Sőt, egy csomószor, amikor megálltunk, már automatikusan leült szépen. Most csak ültetést, fektetést, irányváltásokat és behívást gyakoroltunk. Végülis mindegyik ment szépen.
Ami még nehézséget okoz Szennának, az a lábhoz vezényszó és az, hogy ültetés után a fenekén is maradjon. :-) Ezt elszámolom annak, hogy még csak egy fél éves ugri-bugri kölyök. :-)

Viszont két dolognak is nagyon örültem: az egyik, hogy a feladatok közötti játék szünetben már felengedett annyira, hogy önfeledten cibálta a magammal vitt játszókötelét. A másik pedig, hogy ugyan még feszülten, de engedte két másik kutyának is (egy pumilánynak és egy agárfiúnak), hogy ismerkedjenek vele, szagolgassák. Rájöttem, hogy nem szabad hagyni, hogy az idegen kutya rögtön szemből érkezzen felé, mert azt támadásnak véli és ezért idegességében inkább ő támad(na, ha engedném).

Nagyon szép időnk volt, szépen sütött a nap, jól éreztük magunkat, így alig várjuk a következő órát.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése