Mit lehet tenni, ha embertársad rád uszítja a kutyáját? :-(

Ma Bucóval (a nővéremék nálunk vendégeskedő kutyájával) futottam. Mivel ő sajnos totál szocializálatlan (de egyáltalán nem reménytelen ), ezért az összes kerti ugatós kutyát megugatta, de a végén már nem olyan vehemensen. Van egy kutya, kb. mudi nagyságú, de testesebb és a gazdáját egy fikarcnyit sem érdekli, hogy a kutya állandóan kijön a kerítésen, amin nagy lyuk van, (még én is beférnék, de a kaput is simán kinyitja a kutya). Amikor arra sétálunk mindig kiszalad, ugat és hátulról támad minket.
Ennek a roma asszonynak az utca másik végében lakik a rokona és oda is megy vele a kutya és mondanom sem kell, hogy ott is rossz, lyukas a kerítés. Szóval amikor odaértünk jött ez a hülye kutya. Ugatott, hátulról támadott. Bucó is vehemensen ugatott és vissza akart támadni. Én nem engedtem Bucónak, de azért meg akartam őt védeni is, ezért mély morgós hangon kiáltottam a kutyára, hogy "Eridj innen!" stb. Mivel nem tágult és nem hagyott minket elmenni, feléje dobtam egy kisebb követ. Erre jött a roma asszony, hogy miért itt sétáltatom a kutyám, miért nem a réten? (Ott lakik eredetileg a kutya a rét széli házban.) Mondtam, hogy ott sétáltatok Pilisen, ahol akarok és akkor, amikor akarok, inkább neki lenne kötelessége megoldania, hogy a kutyája ne szaladjon ki a kerítésen és ne támadjon meg minket. Erre elküldött engem a "g.cibe". Erre azt mondtam, hogy nem félek tőle és nem megyek, mert az út nem az ő tulajdona, ott vagyok, ahol akarok.
És erre rám, ránk uszította a kutyáját!!! Kérdeztem, hogy be van-e oltatva veszettség ellen a kutyája, azt mondta, hogy igen. És közben folyamatosan uszította ránk a kutyát. (Sajnos nem volt annyi eszem, hogy elővegyem a telefonom, hogy videóra vegyem... )
Erre figyelmeztettem, hogy ha a közelünkbe jön a kutya, újra megdobom kővel, de ő csak uszította a kutyát. Meg is dobtam és most már mély és üvöltő hangon küldtem haza a kutyát, ezért az már nem mert jönni felénk és végre haza tudtunk jönni.

Ti mit csinálnátok a helyemben?
Nem vagyok hajlandó a fél várost megkerülni miattuk, amikor kutyával futok....

Kutyasuli 3.

Ma ismét suliba mentünk Szennával. Sajnos valami félreértés adódott a két kiképző között, ezért több, mint fél óráig nem jött egyikőjük sem. Addig a nagy hideg miatt futkároztunk Szennával, ill. ismerkedni próbáltunk a többi gazdival és a kutyáikkal.
Ezután kb. negyed órás óra következett. Eléggé unalmas volt. És nagyon hideg szél is fújt. Olyan kedvetlen lettem ettől a két dologtól, hogy szegény Szennával nagyon türelmetlen lettem a végére, mert sosem akart a fenekén maradni. Aztán még ismerkedett két kutyával és a gazdáikkal. Ha minden nap mehetnénk ilyen helyre, akkor szerintem nagyon gyorsan feloldódna, mert egyértelmű a bátorodása még így is, hogy csak heti egyszer tudunk eljutni normális kutyások közé.

Süt a nap

Pár fotó a mai napsütéses szép időben:

Kutyasuli 2.

Ma ismét voltam a suliban Szennával. Most egy külföldi származású (holland?) fiatalember tartotta a képzést, mert a másik oktató nem ért rá. Kicsit nehézkes volt megérteni, amit mondani akart, mert eléggé töri a magyart. Az viszont nagyon tetszett, hogy külön foglalkozott a legrenitensebb kutyákkal.

Szenna ismét nagyon szépen dolgozott, most már sokkal többször megértette, hogy ültetésnél a lábam mellett kell, hogy legyen a popója, nem pedig előttem. Sőt, egy csomószor, amikor megálltunk, már automatikusan leült szépen. Most csak ültetést, fektetést, irányváltásokat és behívást gyakoroltunk. Végülis mindegyik ment szépen.
Ami még nehézséget okoz Szennának, az a lábhoz vezényszó és az, hogy ültetés után a fenekén is maradjon. :-) Ezt elszámolom annak, hogy még csak egy fél éves ugri-bugri kölyök. :-)

Viszont két dolognak is nagyon örültem: az egyik, hogy a feladatok közötti játék szünetben már felengedett annyira, hogy önfeledten cibálta a magammal vitt játszókötelét. A másik pedig, hogy ugyan még feszülten, de engedte két másik kutyának is (egy pumilánynak és egy agárfiúnak), hogy ismerkedjenek vele, szagolgassák. Rájöttem, hogy nem szabad hagyni, hogy az idegen kutya rögtön szemből érkezzen felé, mert azt támadásnak véli és ezért idegességében inkább ő támad(na, ha engedném).

Nagyon szép időnk volt, szépen sütött a nap, jól éreztük magunkat, így alig várjuk a következő órát.

Vendég a háznál

Ma vendégünk érkezett Bucó, a négy éves, fehér mudi szuka személyében. Ő a nővéremék kutyája, a Pákozdi Juhász kennelből való.
Mivel a nővéremék a házuk felújítása miatt 2-3 hónapra albérletbe költöztek, ezért hozták el Bucót erre az időre hozzánk.

Megbeszéltük velük, hogy először jó lenne, ha semleges terepen találkoznának a kutyák, így délelőtt elvittem az enyémeket a közeli bazsamra, ott csatlakoztak hozzánk Bucóval a sógorom és két kisgyerekük. Gyorsan levettük a kutyákat a pórázról és így gyakorlatilag nagyon gyorsan minimálisra csökkentek a feszültségek.

Néha azért rájuk kellett mordulnom, úgy jó erősen, "pásztorosan", de gyakorlatilag, morgáson és fogvicsorgatáson kívül más durvaság nem történt.

Amikor már szépen elvoltak egymás mellett és jól kirohangálták magukat a kutyák (egyszer Bucó nekiiramodott egy autó után és még a sógorom hívószavára sem jött vissza, erre majd figyelnem kell) hazaindultunk.

Kutyáim a hazai területen is hozták formájukat: Cirka megsértődve bevonult a kennelben lévő szigetelt házába. Csak akkor jött elő, ha hívtam, ill. amikor ebéd után kimentünk a gyerekekkel focizni, hintázni, csirkéket hajkurászni. Marci, mint helyi menő csávó, rögtön udvarolni kezdett, de mivel Bucó fogvicsorgatva kikosarazta, ezért jobb híján játszani hívta. Sajnos Bucó ezt az ajánlatot sem fogadta el, mert szegényke nagyon stresszes volt még. Szenna kutyám meg írtó féltékenyen többször is ugatással rohamozta meg a hol peckesen és lelkesen az udvart felfedező, hol pedig a megszeppent értetlenkedő vendéget.

Késő délutánig maradtak az embervendégeink, majd miután elbúcsúztak tőlünk és Bucótól, hazaindultak.

Azóta furminátorral párszor átmentem Bucó szőrén, mert viszonylag erőteljesen elkezdett vedleni, ill. "megörvendeztettem" két tabletta féregtelenítővel is.  A fésülést imádta, nyugodtan, szinte kéjesen állta.

A tablettákért már nem volt oda, de később egy adag beáztatott táppal már megvígasztalódott.

Azóta kibérelte a fedett belépőt, így oda tettem neki a műanyag ágyát.

Igyekszem majd vele is rendesen foglalkozni, egy-két alapvető dologra megtanítani, hogy majd ügyesen és boldogan térhessen vissza gazdáihoz!

Traktor 2.

A hétvégén a férjem ült a traktorra, hogy eltolja vele a havat.
Gondoltam, ez egy jó alkalom, hogy egy kicsit változtassak a kutyáim traktorunkhoz való hozzáállásán.
Egy kedves mudifórumos ismerősöm javasolta az elektromos nyakörv használatát. (Köszi Fend!)
De úgy látom, hogy ez a szerkentyű most nem tenne jót az egyébként is szűkös családi költségvetésünknek.
Mindenesetre az alapgondolat, hogy nem csak jutalmazással lehet valamit elérni ilyen okos kutyáknál, mint a mudi, világosságot gyújtott az elmémben! :-)
Szóval, amikor a férjem még benn a sufniban beindította a traktor motorját, elég volt két igazán gyengéd rázás az 5 literes, pár kaviccsal megtöltött, egyébként üres desztilláltvizes palackon, ehhez társítani két elég határozott "Nem szabad!"-ot.
Íme az eredmény, amit ennek hatására műveltek a főkolomposok:

Jól látszik, hogy már nem ugatják őrülten a traktort, nem támadnak rá, nem akarják megharapni. Viszont nekem ebből a körbe-körbe futkározásból az jött le, hogy azért még mindig teli vannak feszültséggel, ezt próbálják magukból így kiadni. Azt gondolom, hogy ez az első próbálkozás után természetes és még mindig elviselhetőbb, mint a "lincselés".
Aztán a férjem kiment a traktorral a nagy kapun, hogy az utcánkból eltolja a havat. Ezalatt én a legkisebb lányunkat szoptattam idebenn, így nem tudtam rászólni a kutyákra, ennek az lett az eredménye, hogy a kapun lévő egyik vékony osb-t kettétörte Marci. :-(
Amikor végzett a férjem és befelé indult, akkor már újra én is aktívan részt vehettem a nevelésben. 1 zörgős doboz rázás és egy határozott "Nem szabad!" eredménye a következő:

Itt már az látható, hogy Marci szinte teljesen nyugodt, nem ugat, kicsit szaladgál, a traktort egyáltalán nem bántja. Cirka még próbálkozott egy gyenge ráindulással, de magától visszafogta magát. Szenna meg eleve nincs is még elrontva traktor téren.

Azt hiszem nem vagyunk reménytelenek traktor kontra kutya ügyben! :-)

Kutyasuli 1.

Ma reggel elmentünk Szennával a kutyasuliba Monorra.
Ezt azért tartottam fontosnak, mert a rendszeres pilisi sétákon nem igazán sikerül őt szocializálnom kutyákhoz, emberekhez, ehhez túl kicsi a városunk és túl sok a neveletlen kutya (meg ember. Na, ez megérne egy külön blogbejegyzést.)

A kezdő engedelemes csoportba mentünk, amit Seftsik Péter tartott K-9 módszerrel.
Szenna úgy viselkedett, ahogy előre sejtettem: nagyon izgatott volt, de közben meg eléggé meg is volt szeppenve. Amikor odajött hozzánk az oktató, megmorogta és elhúzódott tőle. Péter ettől kezdve csak kis Dugónak szólította Szennát, amit viccesnek szánt, de bennem azért volt némi rossz érzés emiatt.
Az idő haladtával Szenna szépen ráérzett a feladatok lényegére és a jutalomfalatok miatt nagyon szívesen és rendkívül ügyesen csinálta is azokat.(Láb mellett követés, jobbra, balra fordulás, hátraarc, láb mellett ültetés, fektetés, helybenmaradás, majd lábhoz hívás.) Én fenemód büszke voltam rá. :-)

A feladatokat akadályugrással, majd egy rövid fekete kúszón való átbújással zártuk. Az akadályugrás (természetesen nagyon alacsonyan, kb. 10 cm-en) minden gond nélkül ment Szennának, a kúszótól először tartott, de aztán azon is bátran átbújt.

Ezután egy másik oktatóval, Jelinek Zitával beszélgettünk, ő felvette az adatainkat, majd próbált barátkozni Szennával. Sikerrel!!! A jutalomfalatok megtették hatásukat és, hogy Zitát idézzem "szépen fel fog majd oldódni" Szenna is!
Kérdezte, hogy szeretnénk-e később frizbizni, agilityzni. Én Szennával  agilityzni szeretnék, Cirkával terelni, a férjem meg Marcival frizbizni.

Hát ilyen volt Szenna első napja az iskolában.